Villamosítás Dombóváron 1905

2015. november 13-án a Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény Szepessy Szalonjában tisztelegtünk Ivanich Antal (1868-1943) - villanytelep tulajdonos, kormánytanácsos, Dombóvár nagyközség világításának megteremtője - munkássága előtt.

Elsőként Kovács Károly, a Szekszárdi Szakképzési Centrum Esterházy Miklós Szakképző Iskolájának villamosmérnök-tanára, a villamos-, és műszaki munkaközösség vezetője tartott bemutatóval egybekötött előadást az elektromosság, a villamosítás, a villanyvilágítás történetéről. A jelenlévők megnézhettek egy régi ívlámpát működés közben, azt követően azonos teljesítményű, de különböző korokban használt világítóeszközök (szénszálas izzó, neon, Led) fényerejét tekinthették meg, emellett bemutatásra került a villamos munkaközösség gyűjteményének néhány becsesebb darabja is.

Azt est meghívott vendégelőadója Major Attila, nyugalmazott villamosmérnök, helytörténész (Tolna) volt. A kutató több település villamosítását is feldolgozta, publikálta; többek között Szekszárdét, Bonyhádét és Tolnáét is. Városunkban Dombóvár Nagyközség Villamosítása című vetített előadását tekinthették meg az érdeklődők. Az előadó a villanyvilágítás helyi megvalósításának ötletétől (1901) kezdve kronológia rendben felvázolta az ezzel kapcsolatos híreket, testületi döntéseket. Bemutatta mindazt a hosszú és küzdelmes utat, amit Ivanich Antal végigjárt a többször maradi, gáncsoskodó döntéshozókkal szemben. Mindezt a község és a haladás érdekében tette, munkálkodása eredményeként 1905. december 17-én (110 éve!) gyúltak ki a villanyfények Dombóváron, - 4 ívlámpa és 100 db szénszálas izzó szolgáltatta a fényt - 37 fogyasztóval, és 7 km-es vezetékkel. Az energiatermelést két kazán biztosította a Jókai utcában, ahol a sokoldalú vállalkozó ezzel egyidőben gőzfürdőt is létesített ugyanott.

A villanyvilágítás a nehézségek ellenére még a világháború alatt sem szünetelt. 1927-ben szerződést kötött a Hungária Villamossági Rt-vel, a régi gépeket leállították és modern transzformátorállomást helyeztek üzembe, rákapcsolódtak a távvezetékre, ezzel megindult az egységes, váltakozóáramú energiaszolgáltatás. 1935-re már 36,5 km vezeték épült, a fogyasztók száma pedig 1907 volt. A vállalat vezetését ekkor az alapító fia, ifj. Ivanich Antal (1896-1955) gépészmérnök vette át, melyet az 1948-as államosítás után még 3 évig a Komlói Villamos Erőműhöz történő áthelyezéséig vezetett.

Az előadó részletesen bemutatta a kezdetektől a II. világháború utáni időszakig a szolgáltatások bővülését, a teljesítmény, a fogyasztók számának növekedését, a villanyvilágítás biztosításának technikai hátterét is, és más a témához kapcsolódó érdekességekről is mesélt a hallgatóságnak.

A gyűjtemény raktárában tároltuk a Dombóvári Villamossági Rt. eredeti, keretezett jubileumi tablóját (1905-1945), amely sajnos igen rossz állapotban volt. Felújítására, restaurálása Bocz János faszobrász, restaurátort kértük fel. A szakember az évfordulóra (december 17.) vállalta a munka befejezését. A tabló elkészült, így a gyűjteményben található Ivanich-sarok, a „Fény fala” egy újabb Ivanich Antalhoz, a Dombóvári Villamossági Rt-hez köthető relikviával gazdagodott a család tisztelői, a dombóváriak és a látogatók örömére. A mellette elhelyezett vitrinben a Szekszárdi Szakképzési Centrum Esterházy Miklós Szakképző Iskolájának villamos-, és műszaki munkaközössége által kölcsönzött, Kovács Károly villamosmérnök-tanár által összeállított, ma már relikviának számító áramerősség-, feszültség-, teljesítménymérő műszereket, különböző ellenállásokat csodálhatnak meg a látogatók.