November

A Hónap Műtárgya
November

Heffner Jenő (1919-2015) férfi és női szabómester hagyatéka

A kiállítás tárgyait, dokumentumait – Heffner Jenő hagyatékát - Lőrinc Lászlóné és Horváth Gyula adományozta a gyűjtemény számára. Adományuknak köszönhetően egy régi szakma mesterének, képviselőjének szorgos munkával teli mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. A gyűjtemény szélfogójában kiállított eszközök segítségével ki tudja hány és hány szoknyát, blúzt, nadrágot, kosztümöt, kabátot készített a hölgyeknek, hány és hány nadrágot, zakót, mellényt, szmokingot, kabátot varrt az uraknak. Meg sem tudnánk számolni hány régi és új ruhadarabot igazított méretre, hány ruhapróbán voltak nála a mindig elégedett ügyfelek. Hagyatékának, néhány személyes tárgyának bemutatásával tisztelgünk Heffner Jenő (1919-2015) férfi és női szabómester munkássága előtt.

Heffner Jenő (1919-2015)
férfi és női szabómester
1919. december 6-án - 6 gyerekes családban - születtem Harkányban. Elemi iskolámat több helyen végeztem, Ercsiben fejeztem be. Apám döntötte el, hogy ki milyen szakmát tanuljon, így én Bonyhádra kerültem, ahol Eppel Józsefnél – 4év alatt - tanultam ki a szakmát. Nála kezdtem dolgozni, majd 1928-ban Dombóvárra kerültem, mivel szüleim már itt laktak. Molnár Ferenc szabónál dolgoztam, amikor behívtak katonának. Szekszárdon a 18. gyalogezrednél töltöttem le a katonaidőmet. 1943. december 29-én sikeresen tettem le a mestervizsgát Pécsen. Kisiparosként dolgoztam, de közben behívtak katonának, részt vettem a felvidéki és a délvidéki harcokban. 1944-ben Nagyvárad mellett orosz hadifogságba estem, Temesváron és Fokcsányon keresztül – 21 nap tehervagonban töltött utazással - Marsanszkba vittek. Itt erdő- irtással, favágással „foglalkoztattak", néha - 40 fokban is, két évig voltam ott, majd Zaporozsje után Kijevbe vittek, ahol két évig katonai ruhagyárban szabóként dolgoztam. 1950-ben jött el a szabadulásunk ideje, Nyíregyháza-Sóstóra vittek, egy hétig „agymosásban", megfigyelésben volt részünk, itt az ÁVH-sok a múltunkra voltak kíváncsiak.
Nekem szerencsém volt, nem találtak semmit, amibe beleköthettek volna, így december 6-án hazaérkeztem Dombóvárra. Hat év 3 hónap hadifogság után ez a nap lett a második születésnapom.
1954-ben megnősültem, feleségem Kalózdi Mária. November 15-el KIOSZ-tag lettem és folytattam a szabó iparosságomat. Műhelyem a Hunyadi tér 41. szám alatt volt, szemben az általános iskolával, aminek a helyén ma a Spar üzlet ill. takarék szövetkezet van.
1971. május 24-én „Az ipari kiváló mestere" oklevelet, 1979. október 5-én pedig negyedszázados kisipari munkámért a "KIOSZ 25 éves kisipari munkájának elismeréséül ezüst gyűrű" kitüntetést kaptam. Kisiparosként több évet is dolgozhattam volna, ha nem „élvezem" az oroszok „vendégszeretetét." Egy cikluson keresztül a KIOSZ vezetőségének a tagja voltam. 1973. december 31-én nyugdíjas lettem, de mellette otthon, a Kölcsey utcában folytattam a szabó mesterségemet.
Pályafutásom során több tanulóm volt, sajnos csak egy – Molnár Erzsébet - neve jutott eszembe, több segéddel is dolgoztam, közülük Bata Ferenc újdombóvárira emlékszem. Nézzék el nekem, hogy – koromnál fogva - a nevekre sajnos nehezen emlékszem.
Dombóvár. 2010. február 15. Lejegyezte: Gelencsér Gyula.