|
DOMBÓVÁRI VÁROSSZÉPÍTŐ ÉS VÁROSVÉDŐ KÖZHASZNÚ EGYESÜLET
POSTACÍM: H-7200 Dombóvár, Szabadság utca 16.
GPS: N 46° 22,400' E 18° 7,788'
ADÓSZÁM: 18852541-1-17
E-MAIL: dvve1984@gmail.com
MOBIL: +36 20 434 3448
|
JÚNIUS-JÚLIUS
A Dombóvári Strandfürdő Kft. relikviái
A tárgy leírása:
Főkönyv: 24x29,8 cm, fűzött, kemény fedeles, jó állapotú
Napló: 21x34 cm, fűzött, kemény fedeles, sérült
Véghatározat: 20,9x29,7 cm, zsírpapírra géppel írott
A tárgy bemutatása:
Május utolsó vasárnapjával, gyereknapon az ország összes strandfürdője megnyitotta kapuit és visszavonhatatlanul beköszöntött a nyár, az igazi „strandidőszak.”
Mi, itt Dombóváron, a nyári fürdőzési lehetőségek szempontjából, igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen több fürdő, strand várja a melegben hűsölni, lubickolni vágyókat – ahogyan az egy igazi füdővároshoz illik. Enyhe túlzással, de bátran mondhatjuk: ha kedvünk tartja, úgy élhetünk a kánikulában, mint hal a vízben.
Nem mindig volt azonban ez így. Nem volt a kezdetektől a városban gőz- és kádfürdő, nem volt Gunaras, sőt nem létezett mindig a Farkas Attila uszoda sem. Június hónap műtárgya ebbe az időszakba kalauzol el minket – általa bepillantást nyerhetünk a Dombóvári Strandfürdő történetébe, abba a fürdőjébe, amely a mai Farkas Attila uszoda elődjének tekinthető.
A város lakossága kezdetben a Kapos partra járt enyhülést keresni a tűző nap ellen. Családok, idősek és fiatalok látogatták rendszeresen a kis folyót, hogy lassú folyású, szelíd vizében ejtőzhessenek. Miért is ne tették volna? „Mert mit csinál az a jámbor atyafi, aki valamiképpen mégis védekezni akar a meleg ellen? Hát egyszerűen felfedezi, hogy itt van egy kellemes folyócska, a Kapos, és megfogja fürdőlebernyegét (!), aztán leballag fürdeni.”(1) Azonban a Kapos vize fürdőzésre sem tisztasági, sem egészségügyi szempontból nem volt alkalmas, hiszen a folyó menti települések szennyvize, hulladéka is a kis folyóba került (ráadásul a Kapos sosem volt egyenletes vízhozamú: olykor kiönt, máskor szinte kiapad).
Jogos volt tehát az igény egy tisztavizű nyári fürdő létesítésére. „A strandfürdő megépítése – szemben a gőz- és kádfürdővel – már nem egyetlen tőkeerős család vállalkozása volt. Létesítése széleskörű társadalmi akció eredménye, melyben szerepet vállalt a két világháború közötti Dombóvár polgári társadalmának jelentős része. A nagy gazdasági világválság (1929–1933) utolsó évét írták, ennek ellenére a strandfürdő létrehozásának két lelkes kezdeményezője, dr. Sas István és dr. Vas Géza szervező munkáját siker koronázta…1933 júliusának végén már sor is kerülhetett az uszoda és strandfürdő ünnepélyes átadására. Nehéz körülmények között, de Dombóvár ismét jelentős lépést tett a városiasodás felé vezető úton.”(2)
Milyen is volt a dombóvári építész, Fejér Vilmos tervei alapján megépült városias, korszerű igényeket kielégítő strandfürdő Dombóváron?
Két fürdőmedencével rendelkezett, melyek közül az egyik 17x33,33 méter alapterületű volt, hosszanti oldalán mélyült (a csak úszók számára épített része 20 méter hosszú és 220 cm mély, a nem úszók számára szolgáló 10 méteres rész pedig 120 cm mély volt). A medence négy sarkán lépcsők vezettek a vízbe, előtte zuhannyal és a kötelező lábfürdővel. A medence két hosszú oldalának mentén kapaszkodó korlátot szereltek, a mélyvíz felőli oldal közepén egy ugró trambulin volt beerősítve. A kisebbik, a gyermekmedence nyolcszögletű volt, víztükörfelülete 20 m2, mélysége 40 cm.
A két medencén kívül különböző kiszolgáló egységek is épültek. A fürdő főbejárata keleti irányba nézett, homlokzata üvegezett volt, ahonnan kétszárnyú ajtó vezetett az előcsarnokba, mely a fürdő felé teljesen nyitott volt. Itt volt a pénztárfülke ablaka, illetve egy büfé fogadta az érkezőket. 64 kabin (családi és egy személyes) és két szekrényes vetkőzőhelyiség állt a látogatók rendelkezésére. Az öltözők előtt a homokos fövenyen fapriccsek, napozóágyak szolgálták a kényelmet, a gyerekeknek pedig kis fahintákat is készítettek. A nagy medence nyugati oldalán földből készült tribün is várta a versenyeket követő közönséget, akik a lépcsőfokokra helyezett deszkapadokon foglalhattak helyet. A strandfürdő egész területét 2 méter magas deszkakerítéssel zárták el a kíváncsiskodók szeme elől.
A nyitva tartás a hivatalos fürdőszabályzat szerint reggel 6 órától napestig (!) tartott. Ma már megmosolyogjuk, de az akkori társadalmi normákhoz igazodva a nyitva tartási idő alatt a korai órákban kizárólag a férfiak, kora délelőtt kizárólag a nők, fél 11-től kezdve napestig mindkét nem használhatta a fürdőt. A fürdőruházatra vonatkozóan is szigorúak voltak az előírások a strand házirendjében: a fürdőruha vállpántjait tilos volt legombolni (a dombóvári hölgyek követelésére a későbbiekben épült is egy elkülönített női napozó, ahol a vállpántot is le lehetett ereszteni), a fürdő területén tilos volt a köpködés is (erre a célra 6 db köpőcsészét helyeztek el).
A nyitás évében kezdett Főkönyv és Napló részletes számvetést tartalmaz a fürdő kiadásairól, bevételeiről. Átlapozva az érdeklődő pontos leltárat kap az alapítási költségekről, a pénztári számlákról, az építmények és a telek számláiról, a bérekről és felszerelésekről 1933-től egészen 1949/50-ig.
Egy, a könyvek lapjai között őrzött, 1943. augusztus 13-i datálású Véghatározat pedig további érdekességeket árul el az egykori Dombóvári Strandfürdő Kft.-ről. Az irat a dombóvári járás főszolgabírójától érkezett a dombóvári strandfürdő köztisztasági és közbiztonsági intézkedéseinek ügyében. A véghatározat értelmében az alábbiak teljesítése várható el a strandtól 1943-ban:
1. A strandfürdő vizét minden vasárnap este engedje le s annak friss vízzel való megtöltését a medence kitisztítása után hétfőn reggel kezdje meg.
2. A medence két hosszanti oldalára a következő feliratu tábla helyezendő: „A medence hosszanti széleiről a vízbe ugrani tilos”
3. A gyermekek részére külön játszóhely biztosítandó oly módon, hogy a kijelölt helyen a gyermekek zavartalanul játszhassanak, viszont játékaikkal a felnőtt fürdőzőket ne zavarhassák.
4. A gyermek játszóhely a következő táblával jelölendő meg: „Gyermek játszóhely”.
5. A fürdőtelepet este 9 órakor le kell zárni.
6. Elrendelem továbbá, hogy a csatolt fürdőrendet a szokásos falragasz méretben nyomtassa ki és azt a fürdő területén feltünő helyen bekeretezve helyezzen el.(3)
Mára talán alapelvárásnak tekinthetőek a 6 pontban felsorolt módosítások, ám 1943-ban a fürdő még mindig újdonság volt, hiszen csupán tíz éve működött.
Bizony, ma több fürdő közül is válogathatunk nemcsak a városban, hanem a környéken is, ha enyhülésre vágyunk a nyári melegben. Érdemes azonban nosztalgikusan elmerülni a régi idők fürdőéletét böngészve a Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény hűvös falai között is, ahol megtekinthetőek az említett „fürdőrelikviák.”
/Pál Gyöngyvér írása/
2015-06-01
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
(1) Idézet a Dombóvár és Vidéke 1921. augusztus 14-i számából. In: Takács
Istvánné – Müller Ádám: Fürdőélet
Dombóváron. Dombóvár és Környéke Víz- és Csatornamű Kft. Dombóvár. 2011.
24. o.
(2) Takács Istvánné: A dombóvári
strandfürdő és uszoda története az államosításig. In: Takács Istvánné –
Müller Ádám: Fürdőélet Dombóváron.
Dombóvár és Környéke Víz- és Csatornamű Kft. Dombóvár. 2011. 26-59. o.
(3) A szöveg pontos idézet, eredeti helyesírással az említett Véghatározatból
|